Strigoi

A 'strigoi' kifejezés az ősi görök 'strix' szóból ered, mely kuvikot jelent, továbbá boszorkányt és démont is. A vámpírok népszerűvé válása előtt leginkább azokra az élőhalott vámpírokra használták, melyek időnként visszatértek sírjukból.
Emellett olyan élő személyeket is jelöltek vele, akik bizonyos természetfeletti erőkkel bírtak, beleértve a szellemi vámpirizmust is, melynek folytán élőhalott strigoiként tértek vissza az életbe. Ezek az emberek gyakran burokban születtek, vagy kis farokkal gerincoszlopuk végén.
A keleti és közép-európai néphitben általában egy élőhalott strigoinak első áldozata a családja. Néhány romániai mesében a strigoi először láthatatlan, majd rajtaüt előző otthonán, káoszt szítva, mint egy kopogószellem és táplálékát a családi éléskamrából szerzi meg.
A strigoi néha úgy tér vissza otthonába, mint ahogy életében is kinézett, beszélgetésbe kezd élő családtagjaival és végrehajtja napi feladatait, mintha halála meg sem történt volna. Azonban gyakrabban számolnak be arról, hogy egy ilyen látogatás a családtagok vagy állataik halálával jár. (A vámpírokról szólnak olyan mesék, melyekben az elhunyt menyasszony vagy vőlegény visszatér otthonába és megpróbálja elcsábítani régebbi szeretőjét.)
A románok hittek benne, hogy az élőhalott strigoi csak szombatonként kel ki sírjából, mint a görögöknél a vyrokalasok.
Léteznek olyan román néprajzkutatók által gyűjtött történetek és anekdoták, melyek szerint a strigoi állatok formáját is felveheti, például kutyáét, macskáét, vagy bárányét. További mesék szólnak arról, hogy a hím strigoi jóképű fiatalember, aki éjszaka érkezik a falvakba, hogy közösségi összejöveteleken elvegyüljön a fiatalok között. Más történetekben csak egyetlen lány válik áldozattá. Megint másokban egy lány megmenekül, míg a többi áldozatul esik.
Néhány kortárs román néprajzkutató tagadja, hogy a románoknak valaha is közük lett volna az élőhalott vérszívókhoz. Azonban rengeteg cikkekben és más irodalmakban megjelenő bizonyíték támasztja alá ellenkezőjét, melyet román tudósok gyűjtöttek össze átlagemberektől, főleg a II. világháború végén. Némelyik részletes leírás szerint a strigoi a vért közvetlenül a szívből szívja ki. Néhányan azt mondják, hogy a strigoi magából a szívből táplálkozik. Más beszámolók szerint felfalja áldozatai lelkét, melyet a száján vagy az orrán keresztül szív ki.
A stirogiról azt is hitték, hogy aszályt okoz, vagy áradáshoz vezető esőzést.
Adrien Cremene könyve szerint (Mythologie du Vampire en Roumanie) némelyek úgy tartották, hogy egy strigoinak két szíve van. A másodikban lakozik életereje. Ebből lövell ki a vér, amikor átdöfik egy karóval. A szlovákok ugyanígy tartják.

Egy élőhalott strigoi elpusztításának módszerei a következők, beleértve a sír felbontását is:
* Szíven átdöfött karó.
* Lefejezés.
* A szív eltávolítása és elégetése.
* Az egész test elégetése.

Úgy hitték, hogy ha egy strigoit nem pusztítanak el a temetését követő hét éven belül, akkor a hetedik évtől már nem kell sírjában maradnia és átlagos halandó emberként járhat. Egy forrás szerint a strigoinak ilyenkor már nem kell embereket vagy állatokat zsákmányul ejtenie. A szerb vámpírok ilyenkor másik területre költöznek, ahol nem ismerhetik fel őket és ahol megházasodnak, gyermekeket nemzenek. Azonban minden héten, péntektől vasárnap reggelig egy sírban kell pihenniük az egyik közeli temetőben, vagy részt kell venniük a helyi strigoik természetfeletti összejövetelein. Egy ilyen vámpír gyermekei az "élő vámpírok", melyeknek önmaguktól kell élőhalottá változniuk.