A baziliszkusz legjellemzőbb tulajdonsága, hogy képes távolról gyilkolni, méreggel, vagy egy pillantással. Pillantása azonnal öl, lehelete a sziklákat is összezúzza. Régebben úgy hitték, hogy ha egy lovas leszúrja a dárdájával, akkor nemcsak ő pusztul el, hanem a lova is, mivel a fegyver és az emberi test is vezeti a mérget.
A menyét harapásával képes elpusztítani a baziliszkuszt. Az emberek berakták ezeket az állatokat olyan barlangokba, melyekben baziliszkuszok rejtőztek. A baziliszkusz gyilkos pillantása a menyéten nem hatott, ez pedig szemtelenül elősegítette a összecsapást. Harapás után a menyét visszavonult egy pillanatra, hogy egyen egy kis rutát - az egyetlen olyan növényt, melyet a baziliszkusz nem tud elsorvasztani -, aztán megújult erővel és egészséggel újból rohamra indult. Addig nem hagyta ott ellenfelét, míg az holtan el nem terült a földön.
Azok, akik baziliszkusz-vadászatra indultak, vittek magukkal egy tükröt, mely visszaverte a halálos pillantást tulajdonosára és egyfajta költői igazsággal a baziliszkuszt saját fegyverével ölte meg.
Néhány mese szerint a kakaskukorékolás is képes elpusztítani egy baziliszkuszt. Ez a gyengeség más lényekre is igaz, például tündérekre, kísértetekre, vagy vámpírokra, melyek éjszakánként jelennek meg, aztán a nappal első fényével tűnnek el.
A baziliszkusznak haláluk után hasznát vették. Tetemüket felfüggesztették Apollón templomában és családi otthonokban, mint az egyik legfőbb ellenszert a pókok ellen. Diana templomában is felakasztották őket, hogy a fecskék ne merjenek betelepedni a szent helyre.
Az ókoriak azt is mondták, hogyha az ezüstöt halott baziliszkusz hamvaival dörzsöljük össze, akkor az arany kinézetét veszi fel.
A baziliszkusz ezen proto-tudományos felhasználási módjaihoz ragaszkodtak a középkori bestiáriumok is, és később, a reneszánsz időszakban, egész népszerűvé vált az alkímia területén
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése