Kentaur

A kentaur egy mitológiai lény. Feje, karja és törzse egy emberé, teste többi része - négy lába, hátsófertálya és farka - pedig egy lóé.

Léteznek őz-kentaurok, kutya-kentaurok és a skót kelta androcephalous (emberi fej, állati test, pl. szfinx), vagyis emberfejű ló. A görögök és az etruszkok néha olyan kentaurszerű állatokat is lefestettek, melyeknek egész teste emberi, ehhez kapcsolódik különféle ügyetlen módon egy ló hátsó, illetve alulsó része.


A kentaurok előfordulása és képi megjelenítései Asszíriához (Kr.e. 2000) és Indiához (Kr.e. 3000) köthetőek. Néhányan a görök kentaurokat a gandharvákból eredeztetik, akik a védikus mitológiában lehajtották a lovalakat a Napból, de manapság az az elfogadott, hogy a "kentaurok" egy Teszalonikiben élő primitív, barbár lópásztor nép voltak. A görög hagyomány szerint a kentauroknak két családja létezik. A nagyobb létszámú és engedetlenebb kentaurok Ixion, lapita király, és egy felhő egyesüléséből születtek. A felhőt Zeusz saját feleségének, Hérának, alakjával ruházta fel, így Ixion büszkén hencegett az istennővel folytatott kapcsolatáról.

Kiron, aki az előbb említett kentaurokhoz külső megjelenésében hasonlít, azonban más nemzedékből származik; higgadt, művelt és szorgalmas volt. Apja Kronosz, a Titán, anyja pedig Filura, egy nimfa. Híres orvos és tanító, továbbá vadászképességéről, orvoslásáról, zenetudásáról és jóslásművészetéről is neves volt. Apollón és Diana okította, Kiron aztán a legynagyobb görög harcosok - például: Eszkulapiusz, Jászon, Herkules és Akhilleusz - tanítója lett.
A kentaurok csordában éltek Görögországban, a teszalonikii Pelion hegységben és a közelükben élő embereket bosszantották. Leitták magukat, nyershúst zabáltak, letaposták a gabonát, és megerőszakolták a nőket. Az emberiségtől örökölt intellektuális részük tette őket tudatlanná és mégis furfangossá.

A kentaurok olyan lények voltak, melyek nagyon gyakran ellenségeskedtek az emberekkel. Mindig civakodásba és csatákba keveredtek. Zeusz gyakran őket küldte, hogy büntessék meg azokat az isteneket és embereket, akik megbántották őt.

Úgy tartják, az emberek és kentaurok ellenségeskedése akkor vette kezdetét, amikor a kentaurokat meghívták mostohatestvérük (Piritusz) esküvői ünnepségére. A lakomán Eurütion, az egyik kentaur, berúgott a bortól és megkísérelte megerőszakolni a menyasszonyt; a többi kentaur követte példáját. Ebből egy szörnyűséges viszály robbant ki, melyben többek elpusztultak. Ez volt a lapiták és kentaurok híres-neves csatája, az antik költők és szobrászok egyik kedvenc témája.

A komisz kentaurok a lovagok és a lovasok ellentétei. Ahelyett, hogy felülkerekednének ösztöneiken, vagy elfojtanák azokat, inkább átadják magukat nekik. Az erőszakos vágyat, a házasságtörtés, a brutalitást, a bosszúszomjat, az eretnekséget és az Ördögöt szimbolizálják. Ők testesítik meg a küzdelmet minden szívben a jó és a gonosz, a mérséklet és mértéktelenség, a szenvedély és illendőség, a megbocsátás és a megtorlás, a hit és a hitetlenség, Isten és a vadállat között.

Kentaurokat láthatunk Szent Anton apát képein, aki találkozott egy kentaurral és egy szatírral is, amikor Szent Pál remetét kereste a sivatagban. Egyes legendák szerint az a kentaur maga az Ördög volt.
Kiront úgy ismerik, mint az összes kentaur legbölcsebbikét. Ő nem egy átlagos kentaur jellemvonásait mutatta; csak a teste volt ugyanolyan. A görögök szemében inkább szentnek számított. Rengeteg isten gyermekének volt nevelőapja, ő tanította meg a csemetéket a világ minden bölcsességére. Kiron az emberben élő állat és a szellemi természet pozitív kombinációja. A korai keresztények igyekeztek modernizálni az ősi pogány szimbólumokat a templomi tanítások által, így a kentaur íjász szellemi- és állati természetének egysége miatt Apollón és a nap lett Krisztus, az Istenember, megszemélyesítője.