Az utolsó két évszázad alatt világszerte többezer ember állította Észak-Amerikától Ausztrálián át, Ázsiáig, hogy látott egy hatalmas, szőrös vadállatot az erdőkben és a legmagasabb hegyekben ólálkodni. Ezekről a helyekről észlelések érkeztek, vagy éppen megtalálták ennek a rejtélyes állatnak a nyomait. Évtizedeken át ezek az állítások rengeteg legenda gyökeréül szolgáltak.
Ezt a fantom teremtményt sokféle néven ismerik, mint például Jeti, Sasquatch, Nagyláb, Almaty és a többi. Az ismeretlen vonzereje sok tudóst és kalandort vezetett Nagyláb nyomaira.
Hogy egy valódi élőlény az, melyről a sok szemtanú világszerte úgy számol be, mint egy hatalmas, szőrös, kétlábúról, még nem megalapozott tény, és valószínűleg még sok-sok évig igazolatlan is marad.
Az évek folyásával a lényt sokféleképpen vizsgálgatták, mélyenszántó újságcikkek, televíziós műsorok foglalkoztak vele és tudományos vizsgálódások céltáblájává vált. Viszont továbbra is fennmarad egy kérdés.
Létezhet-e úgy egy ilyen állat, hogy felfedezetlen marad a modern tudomány számára, vagy Nagyláb csak egy rettentő nagy ugratás, melyet már többszáz éve folytatnak?
Vizsgáljuk meg a mítosz különböző oldalait!
Nagyláb szaga
A Nagyláb észleléseknek körülbelül a 10%-ához kapcsolódik valamiféle erős szag (John Green). Néhány alkalommal ezt a szagot elviselhetetlennek és erősnek írják le, hasonlóan egy "koszos" pelenka szagához. Dian Fossey egy tanulságos megfigyelést rögzített a hegyi gorillákról. Leírja, hogy a hímek "erős, átható szagot" bocsátanak ki magukból félelmükben, amikor ellenségeik elől menekülnek, például a kutyás orvvadászok elől, vagy amikor másik hímekkel csapnak össze. A szag olyan intenzív, hogy 80 láb sugarú körben érezhető, esetenként társulhat híg székletürítéssel; tudvalevő, hogy a gorilla megfigyelőknek versenyre kell kelniük ezzel, ha egy hím gorilla rájuk támad. George Schaller "édesség, trágya, elszenesedett fa és égő gumi" keverékeként írja le ezt a szagot. Úgy tűnik, a szag a hónaljban képződik, ahol egy csomó apokrin izzadságmirigy található.
Agykontroll
Nagyláb erőteljes védelmi mechanizmusai természetes előnyt biztosítanak a szerencsétlenségekkel szemben. Néhány orosz szemtanú azt mondja, hogy képes befolyásolni az embereket, szokatlan félelemmel tölti el őket, amitől rövid időre teljesen megbénulnak. Bykova meg volt győződve róla, hogy ez az állapot egy "ősi emlékezetből" fakad, mely az emberek éjszakai félelmeit Nagyláb fogalmához köti.
Nagyláb veszélyes?
Sok beszámoló szól arról, hogy Nagyláb autóknak szalad neki, megrázza vagy megüti a járműveket, rájuk ugrik, eltolja vagy kárt tesz az épületekben, üldözi az embereket.
Számos személy arról számolt be, hogy autójában ülve ragadta meg, négyen pedig azt mesélték, hogy felvette és ledobta őket, de senki se sérült meg igazán. Ezekben a feljegyzésekben semmi sem utal arra, hogy ez a faj zsákmánynak tekintené az embereket, vagy hogy ok nélkül megtámadná őket.
Valójában azok, akik azt állítják, hogy meragadta és felkapta őket, igazat mondanak. Ez egy olyan lény, mely nagyon visszafogottan használja erejét, amikor nagy ritkán kapcsolatba kerül az emberekkel. Bár néha emberrablásokat is jelentenek, az áldozatoknak sosem esik bántódásuk.
Nagyláb esetenként hőstetteket hajt végre, mint például a Shasta-hegy területén. Jelentettek olyan eseteket, amikor bajbajutottakon segített és néha figyelmezteti az embereket a küszöbön álló veszélyekre.
1982-ben egy turistacsoport a Bolshoi Igzika szurdoknál (Tadzik SSR) táborozott, ahonnan elriasztotta őket valami, ami köveket kezdett dobálni a tábortüzükbe. Másodpercekkel később egy földcsuszamlás betemette a tábort.
Nagyláb különösen félénk, megtévesztő és úgy tűnik kíváncsi, ritkán válik agresszívvá, amikor emberekkel kerül szembe. Még ha elég dühösnek is tűnik ahhoz, hogy akár öljön is, támadásai akkor is valahogy "behatároltak" maradnak, hogy figyelmeztessék az áldozatot.
Nagyláb mennyire intelligens?
Úgy tűnik, a vadembereknek nincs érthető nyelvezetük. Bár az észlelések majdnem 10%-ban hírt adtak arról, hogy hangokat adnak ki, azonban semmiféle feljegyzés nincs arról, hogy ez a beszéd lehetséges formája lenne. Szemtanúk arról számoltak be, hogy még a legalapvetőbb kultúrának is hiányában vannak, ez összeegyeztethető a bonyolult nyelvezet hiányával.
Arról nincsenek információk, hogy Nagyláb tüzet, vagy bármiféle tárgyat szerszámként használna és csak nagyon kevés és közvetett bejelentés érkezett azzal kapcsolatban, hogy bármi más lenne nála, mint élelem.
Néhány természettudós vitatja, hogy Nagyláb igényelné, vagy látszólag vágyna fajtársai társaságára, úgyhogy nyilvánvalóan nem volt szükségük kifinomult hangi közlésrendszer kifejlesztésére.
Mérete és ereje kereken igazolja, hogy mind védekezésre, mind élelemszerzésre megfelel, anélkül, hogy szerszámokra vagy fegyverekre támaszkodna. Továbbá sosem tanult meg eredményesen tárgyakat hajítani.
Ugyan nehezen, de azért talán elfogadható tény, hogy vannak olyan beszámolók, melyek azt mutatják, hogy lábait elég gyorssá fejlesztette ahhoz, hogy elmeneküljön, vagy hogy elkapjon szinte bármilyen állatot.
Bundáját bizonyára sohasem hullatja le és hideg időben is képes öltözék, vagy tűz nélkül boldogulni.
Láthatatlanság
Nagyláb legmeglepőbb tulajdonsága, hogy képes hirtelen eltűnni és feltűnni, mintha "semmivé válna". Ez a szokatlan tulajdonság számos, néha fantasztikus hipotézishez vezetett Nagyláb eredetét illetően. Néhányan másik dimenziókban keresik nyomait, míg mások megjelenését az UFO-tevékenységgel kötik össze.
Sok idős indián mesélte, hogy Nagyláb tudja, hogy az emberek keresik őt, ezért ő dönti el, mikor és hol jelenik meg. Úgy is tesznek, mintha fizikai ereje lenne felelős azért a képességéért, hogy ki tud térni a fehér ember elfogási kísérletei és vadászatai elől.
A tibeti "vöröskalapos" szerezetesek azt mondják, hogy a "jeti" uralja saját akaratát, vagy hogy még precízebbek legyünk, le tudja állítani agyműködését, így képes láthatatlanná válni. A szerzetesek maguk is gyakorolják ezt a mantrát, hiszen ez fontos része fokozatos tökéletesedésüknek.
A "vöröskalapos" szerzetesek úgy hiszik, hogy Nagyláb az egyetlen teremtmény a Földön, mely megőrizte azt a képességét, mellyel képes szertefoszlani és teljesen láthatatlanná válni a körülötte lévők számára. A szerzetesek azt is mondják, hogy az európaiak gyakran látták és figyelték meg Nagylábat teljes valójában és még követték is. Minden alkalommal elkeseredtek, amikor köddé vált.
Maya Bykova, egy orosz tudós és kutató, megalkotott egy új kifejezést Nagyláb hirtelen eltűnéseinek jelenségére: a lény "álcázza biomezejét", így válik láthatatlanná. Ezt a jelenséget a Himaláján jegyezték le a Nagylábbal való találkozások alkalmával (bár Bykova azt is lejegyezte, hogy a lény nem ismer határokat, ezért találkozhatunk vele mind az öt kontinensen).
Porshnev professzor 1974-es könyvében, "A korai emberi történelemről"-ben megpróbálta meghatározni a láthatatlanság jelenségét. A túlzott szellemi, idegi vagy fizikai erőfeszítés spontán, természetes önirányítást idézhet elő, mely fásult állapothoz vezet. Ez ugyan nem hozhat létre teljes fizikai eltűnést, de a megfigyelő számára láthatatlanná válik.
Porshnev professzor azt a következtetést vonta le, hogy az emberek ezt és hasonló képességeiket elveszítették a psziché növekvő összetettségének következtében. Az evolúció folyamatában az emberek sokmindent elértek, beleértve a beszédet is, ugyanakkor egy bizonyos szinten el is veszítettek valamit.
